Ha megcsókolod az elhunyt szerettedet, jó ha tudod, hogy ez történhet
Egy szeretett ember elvesztése után vannak pillanatok, amelyekre egyszerűen nem lehet felkészülni.
Ott állsz mellette, nézed az arcát, amelyet talán egész életedben ismertél, és ösztönösen megérinted a kezét, megsimogatod a haját vagy adsz neki még egy utolsó csókot a homlokára.
Sokan ilyenkor később felteszik maguknak a kérdést:
Biztonságos volt megcsókolni az elhunytat? Elkaphattam tőle valamit?
A válasz talán sokakat megnyugtat.
Az elhunyt teste nem válik azonnal „veszélyessé”
A halál beállta után a szervezet működése megszűnik. A szív nem keringeti tovább a vért, a test fokozatosan lehűl, az izmokban pedig egy idő után kialakulhat a hullamerevség.
A bőr színe és tapintása is megváltozhat.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elhunyt teste hirtelen valamiféle fertőzésforrássá válik.
A WHO szerint a legtöbb esetben az elhunytak nem jelentenek jelentős fertőzésveszélyt a környezetükre. Különleges óvintézkedések elsősorban akkor szükségesek, ha valaki bizonyos súlyosan fertőző betegségek következtében halt meg.
Mi történik, ha homlokon vagy arcon csókolod?
Ha az elhunyt nem szenvedett olyan fertőző betegségben, amely miatt az egészségügyi személyzet külön óvintézkedést rendelt el, akkor egy rövid csók az ép bőrrel borított homlokra vagy arcra általában nagyon alacsony fertőzési kockázattal jár.
Más a helyzet azonban akkor, ha vérrel, váladékkal, nyílt sebbel vagy más testnedvvel kerül valaki közvetlen kapcsolatba.
Egyes kórokozók ugyanis a halál után még bizonyos ideig jelen lehetnek a vérben és más testnedvekben. A CDC például kiemeli, hogy emiatt a holttestek szakszerű kezelésénél továbbra is fontosak a vérrel és testnedvekkel kapcsolatos általános óvintézkedések.
Ezért biztonságosabb kerülni:
a szájra adott csókot,
a vérrel vagy testnedvvel való érintkezést,
a nyílt sebek megérintését,
valamint az elhunyt megérintését akkor, ha az egészségügyi személyzet ezt kifejezetten nem javasolja.
Vannak betegségek, amelyeknél egészen más szabályok érvényesek
Bizonyos fertőzések esetében valóban komolyan kell venni a veszélyt.
Ilyenek lehetnek például egyes vérzéses lázak, köztük az Ebola vagy a Marburg-vírus okozta betegség. Ezekben az esetekben az elhunyt testével való közvetlen érintkezést szigorúan korlátozhatják, és a CDC szerint a holttestet csak megfelelő védőfelszerelést viselő, képzett személyzet kezelheti.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden elhunyttól félni kellene.
Éppen ellenkezőleg.
A WHO külön felhívja a figyelmet arra, hogy tévhit az az elképzelés, miszerint a holttestek általában járványokat okoznának.
A búcsú érzelmi jelentősége sokkal nagyobb lehet
Az utolsó érintésnek egészen más jelentése van.
Egy anya megsimogatja elhunyt gyermekét.
Egy férj utoljára megcsókolja felesége homlokát.
Egy gyermek megszorítja édesapja kezét.
Kívülről ezek apró mozdulatoknak tűnhetnek. Annak azonban, aki elveszített valakit, egy egész közös élet sűrűsödhet bele ebbe a néhány másodpercbe.
Vannak, akik szeretnék még egyszer látni vagy megérinteni szerettüket. Mások inkább úgy szeretnének emlékezni rá, ahogyan életében látták.
Mindkettő teljesen érthető döntés.
Nincs olyan szabály, amely szerint valakinek mindenképpen meg kell néznie vagy meg kell érintenie az elhunytat ahhoz, hogy megfelelően elbúcsúzzon tőle.
És van még valami, amit jó tudni
Ha kórházban, hospice-házban vagy ravatalozóban búcsúzol el valakitől, nyugodtan kérdezd meg az ott dolgozó szakembert:
„Megérinthetem vagy megcsókolhatom?”
Ha bármilyen fertőzésveszély fennáll, ők tudják megmondani, milyen óvintézkedések szükségesek.
Ha pedig azt mondják, hogy megérintheted, akkor nem kell attól tartanod pusztán azért, mert egy elhunyt emberről van szó.
Egy utolsó csók a homlokon sokszor nem a halálról szól.
Hanem arról az emberről, aki előtte ott élt melletted.
A hangjáról.
A nevetéséről.
A közösen eltöltött évekről.
És arról a néhány másodpercről, amikor az ember még egyszer, utoljára azt mondhatja egy érintéssel:
„Szeretlek. Isten veled.”
