Introvertált vagy extrovertált az, aki segít leszedni a tányérokat? Mit mond erről a pszichológia?

Egy családi ebéd vagy baráti vacsora végén általában kétféle ember marad az asztal körül. Az egyik azonnal feláll, összeszedi a tányérokat, és már indul is velük a konyhába. A másik kényelmesen hátradől, folytatja a beszélgetést, esetleg megvárja, amíg külön megkérik a segítségre.

Sokan ebből rögtön személyiségrajzot készítenek: aki segít, biztosan extrovertált, társaságkedvelő és figyelmes. Aki ülve marad, talán introvertált, félénk vagy önző.

A pszichológia szerint azonban a helyzet ennél jóval árnyaltabb. Egyetlen mozdulatból nem lehet eldönteni, hogy valaki introvertált vagy extrovertált. A tányérok leszedése inkább arról mesélhet, mennyire figyelmes, együttműködő, kötelességtudó, illetve milyen neveltetést hozott otthonról.

Nem a beszédesség dönti el, ki segít

Az extrovertált emberek általában jobban keresik a társas ingereket, könnyebben kezdeményeznek beszélgetést, és gyakran energikusabban viselkednek társas helyzetekben. Az introvertált emberek ezzel szemben többnyire nyugodtabb környezetben érzik jól magukat, és a hosszabb társasági események után egyedüllétre lehet szükségük a feltöltődéshez.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az extrovertált ember segítőkészebb, az introvertált pedig kevésbé törődő. Az Amerikai Pszichológiai Társaság által ismertetett kutatások szerint az extrovertált emberek számára a társas helyzetek jutalmazóbbnak tűnhetnek, de ebből még nem következik automatikusan, hogy több házimunkát vállalnak vagy jobban figyelnek mások szükségleteire.

Egy introvertált vendég ugyanúgy észreveheti, hogy a házigazda elfáradt. Lehet, hogy nem mondja hangosan, hogy „na, emberek, pakoljunk össze”, hanem egyszerűen feláll, csendben összeszedi a tányérokat, majd kiviszi őket. Nem csinál belőle műsort. A segítség ugyanaz, csak kisebb körülötte a hangerő.

A valódi kulcsszó: együttműködés

A pszichológia a személyiséget nem csupán az introvertált–extrovertált ellentét alapján vizsgálja. A széles körben használt Big Five személyiségmodell öt nagy tulajdonságcsoporttal dolgozik. Ezek között található az extroverzió mellett a barátságosság vagy együttműködési hajlandóság is.

A magasabb együttműködési hajlandósággal rendelkező emberek általában figyelmesebbek, segítőkészebbek, empatikusabbak és könnyebben veszik észre, ha valakinek támogatásra van szüksége. Emiatt a tányérok leszedése sokkal inkább kapcsolódhat ehhez a tulajdonsághoz, mint ahhoz, hogy valaki szeret-e nagy társaságban beszélgetni.

Egy 15 kísérleti kutatás eredményeit összesítő elemzésben az együttműködési hajlandóság pozitív kapcsolatot mutatott a másokat segítő, úgynevezett proszociális viselkedéssel, miközben az extroverzió önmagában nem mutatott ilyen egyértelmű összefüggést.

Vagyis az a személy, aki elsőként nyúl a tányérokért, nem feltétlenül extrovertált. Elképzelhető, hogy egyszerűen együttműködőbb, figyelmesebb vagy felelősségteljesebb.

A neveltetés legalább ennyire számít

Sok családban természetes szabály, hogy étkezés után mindenki segít. A gyerek azt látja, hogy valaki összeszedi a tányérokat, más letörli az asztalt, a harmadik pedig elpakolja a maradékot. Mire felnő, szinte automatikusan feláll az étkezés végén.

Más családokban a vendégtől azt várják el, hogy maradjon ülve, mert a házigazda sértésnek vagy kellemetlennek érezheti, ha valaki elkezd pakolni a konyhájában. Ilyenkor az ülve maradás nem feltétlenül lustaság, hanem akár udvariasság is lehet.

A viselkedés értelmezéséhez ezért mindig ismerni kell a helyzetet, a családi szokásokat és az ember korábbi tapasztalatait. Ugyanaz a mozdulat az egyik otthonban figyelmesség, a másikban túlzott sürgölődés lehet.

Miért segít valaki valójában?

A tányérok leszedése mögött több különböző indíték állhat.

Valaki azért segít, mert megsajnálja a házigazdát. Más azért, mert így tanulta. Van, aki kellemetlenül érzi magát, ha tétlenül ül, miközben más dolgozik. Megint más szeretne jó benyomást kelteni a család, a párja vagy a vendégek előtt.

Ez utóbbit a pszichológia benyomáskeltésnek vagy benyomásmenedzselésnek nevezi. Az emberek tudatosan és öntudatlanul is alakíthatják a viselkedésüket azért, hogy mások kedvezőbb képet alkossanak róluk.

Ettől a segítség még nem feltétlenül hamis. Gyakran több indíték egyszerre működik: az ember valóban segíteni szeretne, közben pedig természetesen örül annak is, ha figyelmesnek és megbízhatónak látják.

Egy munkahelyi vizsgálatban a segítő viselkedés elősegítette az új dolgozók társas beilleszkedését és a feladatok elsajátítását. A segítség különösen kedvező hatású volt, amikor a környezet őszinte, másokra irányuló szándékot látott mögötte.

Az extrovertált és az introvertált másképp segíthet

Az extrovertált ember könnyebben kezdeményezheti a közös pakolást:

– Na, szedjük össze gyorsan, aztán jöhet a kávé!

Közben beszélget, feladatot oszt, és akár három másik embert is bevon a munkába.

Az introvertált ember lehet, hogy egyetlen szót sem mond. Megvárja a megfelelő pillanatot, egymásra rakja a tányérokat, és kiviszi őket. Mire a társaság észbe kap, az asztal fele már üres.

Mindketten segítenek. Az egyik látványosabban, a másik csendesebben.

A személyiség és a segítő magatartás kapcsolatát vizsgáló nagyszabású kutatások arra jutottak, hogy a viselkedést nem egyetlen személyiségjegy irányítja. A helyzet, a várható viszonzás, a társas szabályok és az adott ember tulajdonságai együttesen határozzák meg, mikor és hogyan segít.

Mit árulhat el mégis a tányérok leszedése?

Egyetlen alkalom gyakorlatilag semmit sem bizonyít. Ha azonban valaki rendszeresen és kérés nélkül észreveszi, hol van szükség segítségre, az utalhat figyelmességre, empátiára, kötelességtudatra és jó helyzetfelismerésre.

Érdemes azt is megfigyelni, hogyan segít.

Csak akkor kezd el pakolni, amikor mindenki látja? Eltűnik, amint valódi munka következik? Vagy csendben elvégzi azt is, amiért nem jár dicséret?

Az ember jelleméről ugyanis nem az árulkodik a legtöbbet, hogyan viselkedik egyetlen látványos pillanatban. Sokkal többet mondanak az ismétlődő, apró cselekedetek – különösen azok, amelyeket akkor tesz meg, amikor senki sem tapsol érte.

Akkor introvertált vagy extrovertált?

A helyes válasz: a tányérok leszedéséből ezt nem lehet megállapítani.

Lehet extrovertált, aki hangosan megszervezi a pakolást. Lehet introvertált, aki szó nélkül rendet rak. Lehet olyan ember is, aki valahol a kettő között helyezkedik el – ezt gyakran ambivertált személyiségnek nevezik.

Ami nagyobb valószínűséggel látható ebből a gesztusból, az a figyelem, az együttműködési készség, a neveltetés és az adott helyzethez való alkalmazkodás.

A tányér tehát nem személyiségteszt. De ahogy valaki bánik vele – és azzal, aki egész nap készítette az ételt –, néha többet mond minden hangzatos bemutatkozásnál.